UGRÁS AZ OLDALRA

Egy látványos és nehéz túra Szobtól Zebegényig

Kirándulás adatai

Kiknek: gyakorlott túrázóknak
Hol: Börzsöny
Mikor: Február, Március, Május, Június, Július, Szeptember, Október
Időigény: 0,5, 12:30
Hossz: 30 km
Nehézség: Egy látványos és nehéz túra Szobtól Zebegényig Egy látványos és nehéz túra Szobtól Zebegényig Egy látványos és nehéz túra Szobtól Zebegényig Egy látványos és nehéz túra Szobtól Zebegényig Egy látványos és nehéz túra Szobtól Zebegényig

Kirándulás leírása:

Ma hajnalban is esik az eső, mint tegnap, de ma már nem riadok vissza, indulok. Tegnap a SZOMOR 56-ra szándékoztam menni, de nem akartam ronggyá ázni, és az aznapi visszajutás is kétséges volt, ezért maradtam. Ha ma is csak reggel esik, akkor nyert ügyem van. Irány a Nyugati! Vác az első állomás, (!) addig meg is lehet reggelizni. Ködös, párás a levegő, de nem esik. Szobon hosszú sor áll a Bernecebarátiba menő busz első ajtajánál. A menetidő se rövid: egy óra, de legalább ülhetek. Öreg reggel (09:22) mire el tudok rajtolni a Ventura söröző kerthelyiségéből. Egy komoly csokit kapok útravalóul. A [K+] a falu főutcáján visz az erdő felé. Az egyik padnál lekerül rólam a dzseki. A póló fölött csak egy vékony pulcsi van, nincs hideg. Keresztezve a [K-] jelzést [S+] lesz a követendő jel. Egy ház előtt ember nagyságú, fából faragott "királyfi" almával teli tálat tart maga előtt. Felirat tudatja, el lehet venni a gyümölcsből. Élek a lehetőséggel. Egy sétáló, vizslás társaságot érek utol, mindenki almát rágcsál. A kutya is megkívánja, de nem adom. A szilárd burkolat sáros bekötőúttá válik. Nemsokára egy jobbos íven beérek az erdőbe és elnyújtott emelkedőn haladok fölfelé. Vegyes színű levélszőnyeg borítja az utat. Ha most valaki terepszínűbe van öltözve, és lefekszik keresztbe, akkor akár át is lehet esni rajta. Nagyon szép az erdő, a levegő is olyan párás, friss, mint amilyet ritkán lehet érezni, de az út eléggé egyhangú. Ugyanabba az irányba megyek már nemtommióta. Ha nem lenne az enyhe emelkedő, már bealudtam volna. Oké, nem panaszkodok, a köves és / vagy keréknyomos, nyaktörő utat összehasoníthatatlanul jobban utálom. Most kissé kanyargóssá válik az út, és egy rönkfából készült esőház közeledik.

1. ellenőrzőpont, Varjasi vadászház.

[S-] Innen kezd változatos lenni az út. Hatalmas, mohával benőtt sziklákat lehet látni; az út gyenge hullámvasutazásba kezd. Jobbról, egy domboldalról gyerekek hada zúdul le. Amikor leérnek kiabálnak, hogy: "Nagypapa, telefon!" Ezt a mondatot mindegyik kikiáltja, aztán kezdik elölről. A harmadik kör után torkom szakadtából elüvöltöm magam, hogy: "NAGYPAPA, TELEFON!". Mint egy durranáskor a körúti verebek, a gyerekek is elhallgatnak egy másodpercre. A kanyar után egy idősebb férfi költői kérdést tesz fel a mellette lévő kislánynak: "Hát ezek lementek már?" Nagypapa, telefonja van odalent; köszönök. Leesett állal néz, nem válaszol. Végre történt valami. Balról egy táblafüzért látok. Bejön a [P-]. Néhány perc múlva a TELEKI 50-ről ismerős kereszteződéshez érek. Itt élesen jobbra kell kanyarodni a [P-] jelzésen. Meredeken lejt az út. Először sáros, aztán köves-sáros. Ahol lehet, ott a peremen egyensúlyozok lefelé. Szerencsére nem elviselhetetlenül hosszú, már látom is odalenn a patakot. Érthetetlen módon a patak partjához vezet a jelzés, a pár méterre levő rönkhíd helyett. Semmi kedvem a nyálkás kövekről lecsúszni, inkább a hídhoz megyek. Pár méter balra a műúton, aztán élesen jobbra föl egy útelágazáshoz, ahol egy terülj, terülj autócskám áll.

2. ellenőrzőpont, Királyháza.

Itt, a jelzések találkozásánál, jól jön egy kis frissítés, hiszen fel kell mászni a Csóvira. Tea, zsíros-, vajas-, lekváros-, parizeres kenyér a menü. Egy kis gatyába rázás, és gyerünk! A [P4] jelzésen még úgyse támadtam a csúcsot. Egy darabig még a [P-] is jön, de egy kis, alig látható hídra, jobbra visz fel a [P4]. Egy túratársat úgy hívok vissza, amint megyek át a hídon. Egy mező szottyogós széle az ösvény, de szerencsére egy középen füves útra térhetek nemsokára. Egy percre kisüt a nap. Enyhén emelkedik az út az erdőben. Gyanús ez nekem, biztos majd egy hirtelen emelkedőn fogok meggebedni. Na, most már egyre több jele mutatkozik annak, hogy mégis csak a Börzsöny legmagasabb pontjára kell felhágni. A kellemes az az egészben, hogy jól járható az út, fakitermelés címén nincs feldúlva a környék. Lassan kezd balra ívesedni az út. Ezt annak tudom be, hogy a [P-] felé tartunk becsatlakozás okán. Hát, egy kicsit korai még az ebbéli reményem. Az erdő tele van zölden lehullott levelekkel. A szó szoros értelmében zöld levélszőnyegen lépkedek. Egy nyélen több levél helyezkedik el, és nem darabonként hullottak le, hanem az egy nyélen levők egyszerre. Az ilyen levélzetű fák szinte egyszerre dobták le a leveleiket, fantasztikus látvány a zöld talajú erdő. Egy lejtő aljában az útra dőlt fákból már kifűrészeltek annyit, hogy ne kelljen bajlódni az átmászással. Meredek emelkedő: csak lábnyomnyit lehet egyszerre előrelépni. Valaki fentről lefelé fotóz. Jó annak, aki már felért. Balról már látok néhány [P-] jelet a fákon. Amikor előre tekintek azt látom, hogy ketten állnak és papírmunkával foglalkoznak.

3. ellenőrzőpont, Sasfészek-bérc.

Amikor én is odaérek, még hallom, hogy a pontőr meséli az útra dőlt fa szétfűrészelésének történetét. Köszönet a fáradságos munkáért. Tovább indulunk a ponton beért túratárssal. (Ő az, akit visszahívtam a [P4] leágazásnál.) Nekivágunk egy nyelvlógató emelkedőnek. Remélem ez lesz az utolsó a vérbeli emelkedők közül. Továbbra is a zöld levélszőnyegen lépkedünk. Na, ez is megvan, most lehet egy kicsit fújni ezen a kissé lejtős szakaszon. Hála a papnak, [Z-] jelet veszek észre az egyik fán. A Magosfa-nyeregtől csatlakozik be a [Z-]. Innen nemzetiszínű jelzésen megyünk a Csóványosig. Van még bejárni való út odáig bőven, és alattomosan emelkedik is, de erőt ad az, hogy ismerem az előttem álló etapot. Az ágak közül lassan előtűnik a geodéziai torony betoncsöve. Muszáj leülnöm egy padra, a cipőfűzőmet igazgatom, aztán előveszek egy szendvicset. Húzok az üdítőből, aztán már mehetünk is tovább. [P-; K-] Ahova fölmész, onnan le is kell jönnöd. (Jó esetben.) Meredeken ereszkedünk a fától fáig ösvényen. Most nem porzik, mint néhány hete. Viszonylag sokan merészkedtek fel a Csóványosra, van kerülgetni való. Egy rövidebb gerinc-szakaszon vízszintben haladunk, de aztán hullámosodik.

 4. ellenőrzőpont, Égés tető.

Innen mindig a [K-; P-] jelzésen kellett lemenni, jobbra. Most balra irányítanak a pontőrök a [PX] által jelzett lejtőn. Ez kevésbé látszik meredeknek, mint az előbb említett. Hamarosan [PO]-re változik a jel, irányváltoztatás nélkül. Kellemesen lejtős, széles úton haladhatunk. Majdnem lemegyünk jobbra a [PO] nyomán, de továbbra is irányváltoztatás nélkül kell haladni, csak a jelzés változik [KO]-re. A kellemes út a végén kövesedni kezd, és erősebben lejt. Egy családdal találkozunk, az ember azt kérdezi, hogy messze van e még a Csóványos. Megmondom neki a szomorú igazságot... Később megjegyzem a túratársamnak, hogy gyerekekkel, őszi időjárás mellett, ilyen későn nem indulnék neki, kockáztatva azt, hogy ránk sötétedjen. Elérjük a [K4] jelzést. Ez az út kellemes erdei útnak mutatkozik. Egyre gyakrabban találkozunk sétálókkal. Makulátlan nadrágszáruk azt sejteti, hogy nincs már messze a Királyrét. Már meg is csillan a horgásztó tükre, csak meg kell kerülni a kerítés mentén. Kacsák úszkálnak a vízben, remélem még sokáig tudják ezt művelni. Kiérünk a műútra, túratársam már befókuszálta a büfét. Én nem fizettem be virslire, mert nem akartam, hogy esetleg a kaja miatt maradjak le a buszról. Ez most nem is fenyegetne, mert negyven perc van még az indulásig. A relikviák átvétele után a saját megmaradt motyómat eszegetem. A busz hamar lenn van Kismaroson, és a vonatra sem kell túl sokat várni. A hosszadalmas reggeli utazgatás ellenére sem bántam meg, hogy eljöttem, nem kis szerepe van ebben a kegyes időjárásnak sem...